Pénzt vagy életet, a sátán matematikája

A Célunk a Fenntartható Társadalom Egyesület interaktív korfájának segítségével szeretnék rávilágítani egy kevéssé ismert összefüggésre. Rengeteg cikk jelenik meg az időskori függőségi ráta növekedéséről. Jóval kevesebb a teljes függőségi rátáról. És alig valami a valós függőségi rátáról (real/effective dependency ratio). Annál is érdekesebb ez, mert az első kettő adat nem a valóságot írja le, hanem egy elméleti (a valóságban soha nem létező) helyzetet modellez.

A továbbiakban csak a valós függőségi rátával fogunk foglalkozni, ha már más ezt nem teszi. Magyarországon ma a lakosság 50%-a dolgozik, ők tartják el a nem dolgozókat. 

Tehát a valós függőségi ráta 1:1, egy dolgozóra egy eltartott jut. Az öregségi függőségi ráta 1:0,32, egy munkaképes korúra 0,32 öreg jut. A teljes függőségi ráta 1:0,54, egy munkaképes korúra 0,54 gyerek/öreg jut. Itt látszik, hogy mennyire semmi köze nincs a valósághoz ezeknek az elméleti rátáknak, irreálisan jó képet festenek a jelenlegi helyzetről.

Futtassuk le a népesség szimulációt 2055-re (kb. félmillió bevándorlóval!):

A valós függőségi ráta 1:1,04, az öregségi függőségi ráta 1:0,40, a teljes függőségi ráta 1:0,59. Mint látható, az elméleti számok jelentősen romlanak, a valós alig. Tehát az elméleti számok irreálisan rossz képet festenek a jövőről.

Most térjünk rá a bejegyzés tényleges témájára, és futtassuk le a szimulációt úgy, hogy több gyermek születik:

A valós függőségi ráta 1:1,13, az öregségi függőségi ráta 1:0,38, a teljes függőségi ráta 1:0,62. Ebben az esetben jelentősen romlik a valós függőségi ráta. Tehát a mindenkori dolgozók és nyugdíjasok anyagilag abban érdekeltek, hogy minél kevesebb gyermek szülessen. A megszületett gyermekek felnevelésének terheit pedig a lehető legnagyobb mértékben a szüleikre hárítsák. Ezt erősíti, hogy az eltartott nyugdíjasok rendelkeznek szavazati joggal, az eltartott gyermekek viszont nem. Így kész is van a tökéletes recept az individualista nyugati demokráciák önfelszámolásához, amit az egyéni anyagi érdekek vezérelnek.

Az alábbi ábra jól szemlélteti a társadalom rövid és hosszútávú jóléte közötti érdekellentétet:

25 éves távlatban annál gazdagabbak leszünk, minél kevesebb gyermek születik (lila oszlop), 75 éves távlatban viszont látszik, hogy így elpusztítjuk a jövőt. A távoli jövőben annál gazdagabb lesz minden ország (Magyarország is), minél több gyermek születik.