Fenntartható állami nyugdíjrendszer

A nyugdíjrendszer akkor lesz saját erőforrásokból fenntartható, ha a fenntarthatóságához szükséges magatartásminták kialakítására ösztönöz. A nyugdíj nagysága a GDP-től és a nyugdíjra jogosultak számától függ. A GDP nagyságát döntő módon befolyásolja a dolgozók száma és hatékonysága, minél többen dolgoznak, minél hatékonyabban, annál több értéket állítanak elő, amelyből nyugdíjat lehet fizetni. A távoli jövőben ez az összefüggés gyengülhet a robotizáció előretörésével, de egyelőre erős. Egy fenntartható állami nyugdíjrendszernél a GDP kb. 8-10%-át lehet nyugdíjra költeni felosztó-kirovó rendszerben. A felosztó-kirovó azt jelenti, hogy az aktív dolgozók által megtermelt értékből fizetik a nyugdíjasokat, tehát senki nem gyűjt magának öreg korára, hanem mindenki másnak fizet, amit tőle járulékként vagy adóként beszednek, az valaki másé lesz. Ez csak az állami=közösségi nyugdíjra vonatkozik, a magán vagyonából ettől függetlenül bárki takarékoskodhat idős korára. A fenntarthatóság tehát két magatartásmintán múlik az egyén szempontjából:

1. aktív éveiben mennyi gazdasági értéket hoz létre, amelyből az akkori nyugdíjasok ellátását fizetik: munka mennyiség és hatékonyság.
   
2. aktív éveiben mennyi gyermeket nemz/hoz világra (fogad örökbe) és nevel fel, mert az ő általuk létrehozott gazdasági érték nagysága határozza meg az ellátása nagyságát, amikor ő lesz nyugdíjas: gyermekvállalás és nevelés.
   

Tegyük fel azt a szélsőséges helyzetet, amelyben az összes munkaképes korú polgár elhagyja az országot (hasonló történik a háború miatt Ukrajnában). Ebben az esetben egy fillér nyugdíjat sem fognak kapni az itt maradt idősek, akármilyen törvény írja elő, mert nem lesz miből, hiába dolgoztak évtizedekig. Másik feltételezésünk, hogy valaki nem dolgozik egész életében, és gyermeket sem nevel. Ha van elég aktív dolgozó, amikor ő nyugdíjas lesz, ők szabadon dönthetnek úgy, hogy mégis adnak neki nyugdíjat.

 

A mai nyugdíjrendszer csak az első magatartást jutalmazza, aki aktív éveiben dolgozik és így fizeti a nyugdíjasokat, azt öreg korában nyugdíjjal jutalmazzuk. Minél többet dolgozik valaki, minél hatékonyabban, annál nagyobb lesz a nyugdíja a többi nyugdíjashoz képest. A fizetés nagyságával mérjük a munkája mennyiségét és hatékonyságát. Ez eddig rendben is van, de a másik láb teljesen hiányzik. Aki gyermeket vállal és nevel, azt nemhogy jutalmazza a mai rendszer, hanem bünteti. Egy sok gyerekes anyukának az átlagos fizetése alacsonyabb, ezért kevesebb lesz a nyugdíja. Ha egy létra egyik lábát kivesszük, az bizony eldől. Ez történik a nyugdíjrendszerrel is, mivel azt jutalmazza, ami nem feltétlenül szükséges a fenntartásához, a sok és hatékony munkát, és nem vesz tudomást arról, ami feltétlenül szükséges: legyen ember, aki egyáltalán dolgozik. Ezért a rendszert két lábra kell állítani, a sok és hatékony munka mellett azt is jutalmazni kell, aki gyermekeket vállal, nevel és "eléri", hogy a gyermekek Magyarországon dolgozó állampolgárok legyenek. Amennyiben a felnevelt gyermekek más országba költöznek és ott hoznak létre gazdasági értéket, akkor a magyar nyugdíjasok szempontjából a gyermekkorukban beléjük fektetett idő, pénz, fáradság kárba vész, és új hazájuk nyugdíjasait fogják gazdagítani. Felmerül gyakran a bevándorlás, mint a gyermekvállalást helyettesítő lehetőség, de ez fenntarthatatlan, mert külső erőforrásra támaszkodik, így a továbbiakban nem foglalkozom vele.

A két pillér elvi definíciója után meg kell vizsgálni külön-külön a leghatékonyabb működési módot.

I. Munka-pillér

Lehetőségek:

1. Közteher-nyilvántartás
   
2. Gazdasági érték nyilvántartás

1.

A nyugdíjbiztosító minden évben személyenként könyveli a ténylegesen befizetett (személyi és/vagy munkáltatói) adót, járulékot, majd meghatározott algoritmus szerint pontértéket rendel hozzá. A legegyszerűbb átlagot számolni, és ahhoz viszonyítani. Másik lehetőség az összes befizetéshez viszonyítani, majd az arányt tárolni. Ezen személyes pontértékek összege határozza meg az egyes öregségi nyugdíjak egymáshoz viszonyított arányát a nyugdíjas évek alatt.

2.

A nyugdíjbiztosító minden évben személyenként könyveli a nettó vagy bruttó fizetéseket, majd meghatározott algoritmus szerint pontértéket rendel hozzá. Mindkét módszer kiküszöböli a valorizáció problémáját, mivel nem összegeket, hanem arányokat rögzít.

A közteher és a nettó fizetés alapú számítást torzítják az adó- és járulékkedvezmények, különösen a gyermeknevelés-alapú második pillér viszonylatában. Ezt tekinthetjük kívánatosnak, amennyiben a családi járulékkedvezményben részesülő emberek arányosan kevesebb munka-alapú nyugdíjat kapnak, így nem jön létre kettős jutalmazás. De tekinthetjük károsnak is, mert gyengíti a gyermeknevelés-pillért. Én az 50-50%-ban az összes befizetett munkáltatói és munkavállalói közteher alapján, és a nettó fizetés alapján képzett pontértéket javasolom, mert az állam bevételei nagyjából így oszlanak meg a fogyasztási adók valamint egyéb adók és járulékok között. Alternatív megoldásként a bruttó fizetés kínálkozik, amely nem bünteti igazságtalanul a gyermeket nevelőket, mint a kizárólag járulékalapú, de nem is jutalmazza őket, mint a nettó fizetés alapú, de igazságtalanabb.

II. Gyermeknevelés-pillér

Lehetőségek

1. Gyermekvállalás alapú
2. Leszármazott-munka alapú

1.

A gyermekvállalás alapján adott pontérték előállítása a legegyszerűbben kivitelezhető, és integrálható a jelenlegi jogrendbe (12. hetet betöltött magzat). Azonban nem teljesen korrelál a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával, mert azon szülőket is jutalmazza, akik nem vagy kevésbé értékteremtő gyermekeket szülnek/nevelnek. És azokat is, akik gyermeke(i) külföldre mennek aktív éveikben, így nem járulnak hozzá a magyar nyugdíjrendszer működtetéséhez. Egy kifinomultabb változat, amikor nem a gyermekvállaláshoz rendelünk pontokat, hanem a neveléshez. Ennek egyik változata a német rendszer, ahol az egyik szülő összesen 30 hónapnyi átlagos fizetésnek megfelelő pontértéket kaphat egy gyermek nevelésekor.

2.

Ez a furcsán megfogalmazott számítás azt jelenti, hogy aktív éveiben senki nem gyűjt gyermeknevelés-alapú pontokat. Ezek a pontok a nyugdíjasok saját gyűjtött munka-pillér alapú pontjaihoz adódnak hozzá minden évben, a leszármazottaik befizetéseinek függvényében. Ez a legerősebben korreláló számítás a nyugdíjrendszer fenntarthatóságával, de további kérdéseket vet fel, melyekre több jó válasz adható. Teszünk-e különbséget, és ha igen mekkorát, a leszármazottak befizetéseinek nagysága alapján? Véleményem szerint egy minimum értéket elérő járulék/fizetés után - társadalombiztosítási biztosítotti jogviszony - egy egységnyi pontot kell adni, és a továbbiakban nem differenciálni, mert kezelhetetlenül bonyolult lenne a rendszer és a társadalom hosszútávú érdekeivel ellentétes hatást váltana ki a jobban fizető munkák preferálása. Ki a leszármazott (elvált és újra házasodott szülők)? Akinek meghalt a szülője/nevelője, annak a befizetése kárba vész, vagy bárkinek odaadhatja (fogadott nagyszülő)? 

Javaslat: minden aktív munkavállaló két egység átadható ponttal rendelkezik. Amennyiben mindkét szülője él, egymás házastársai és nyugdíjas, akkor egy-egy egység pontot kapnak automatikusan: köteles rész. A köteles részen felül maradó részről minden munkavállaló dönthet és bármelyik nyugdíjasnak adhatja, vagy dönthet úgy, hogy nem rendelkezik, de csak akkor, ha a szülő meghalt, vagy külföldön él. Évente lehet rendelkezni.

Habár a második módszer a legigazságosabb közgazdasági szempontból, tapasztalatom szerint nagy ellenállást vált ki a társadalom tagjaiból. Ennek oka, hogy a többség úgy hiszi, saját magának gyűjt aktív éveiben.

Mi legyen a két pillér egymáshoz viszonyított aránya?

Kiindulási alapunk a két dolgozó gyermekkel rendelkező házasságban élő nyugdíjas pár, akik átlagos ideig dolgoztak és átlagos járulékot fizettek/fizetést kaptak. Ők kapják az öregségi nyugdíjkassza összes nyugdíjas számával elosztott részét. De mennyi nyugdíjat kapjon az egy dolgozó gyermekkel rendelkező, átlagos ideig dolgozó és átlagos járulékot fizető/fizetést kapott nyugdíjas? Adja magát az 50-50%-os megosztás a két pillér között, így a fenti nyugdíjas 75%-ot kapna, míg három gyermekes ismerősük 125%-ot. Ettől az aránytól kis mértékben bármilyen irányban el lehet térni, ez politikai döntés. Ha nagyon alacsony a gyermekszám, meg lehet növelni a gyermeknevelési pillért, ha túl magas (ennek valószínűsége a belátható jövőben 0) le lehet csökkenteni.

Mekkora legyen a nyugdíjkassza?

A mai rendszerben bonyolult számításokkal próbálunk meg létrehozni egy a GDP kb. 10%-át kitevő nyugdíjkasszát, majd a társadalmi változások miatt állandóan korrigáljuk. Egyszerűbb lenne eleve a GDP %-ában meghatározni a nyugdíjkassza méretét, így kikerülhető az inflációkövetés kontra fizetéskövetés vita. Az állam is rugalmasabban kezelhetné a bevételek átcsoportosítását, amely ma is megtörténik, hiszen amennyiben a nyugdíjkassza deficites, úgy az államháztartásnak kötelező kipótolni.

Hány évig kell dolgozni, mikor lehet nyugdíjba vonulni?

A fenti javaslatokból következik, hogy bármennyi év után nyugdíjba lehet vonulni, hiszen a nyugdíj nagysága követi a halmozott járulék és fizetés nagyságot, amely értelemszerűen növekszik vagy csökken a munkában eltöltött idővel. Ettől függetlenül meg lehet határozni "kötelező" nyugdíjkorhatárt iránymutatásként a munkaadóknak, ameddig nem küldhetik nyugdíjba a munkavállalókat.

Egyéb javaslatok:

Degresszió: bizonyos jövedelem felett, annak csökkentett százalékát vesszük csak figyelembe a munka-pillér nyugdíjrész kiszámításánál. A csak munka-pillér alapú rendszernél sem látom értelmét, a két pillérűnél pedig végképp nem. Ha valaki sokkal járult hozzá a rendszer működtetéséhez, kapjon is sokat. Ugyanez a véleményem a járulékplafonról is, amely a degresszió egyszerű változata.

Várható élettartam korrekció: statisztikai alapon kiszámítja a várható halálig történő összes kifizetést, és ennek megfelelően korrigálja a havi nyugdíjakat. Ha valaki a statisztikai mutatói szerint hosszabb életre számíthat, akkor csökkenti, ha rövidebbre, akkor növeli a havi kifizetést. Fölösleges bonyolításnak tartom, amely nem egyezik a társadalom többségének életfelfogásával.

13. 14. 15... havi nyugdíj: Politikai kérdés, annyi felé oszthatják a tortát amennyire szeretnék, ez a rendszert nem befolyásolja.

Minimál-nyugdíj: külön keretből (GDP 1-2%) elképzelhetőnek tartom, de nem szociális alapon, hanem alanyi jogon.

Nyugdíjszámítás javaslat:

Munka pillér: Adott évben átlagos járulékot (munkavállalói és munkáltatói) fizető munkavállaló kap 50 pontot, átlagos nettó fizetéssel rendelkező 50 pontot, összesen 100 pontot. Mindenki más a %-os aránynak megfelelő pontot. Minden értéket egész számra kell kerekíteni. A nyugdíjbiztosító az adóbevallás könyvelése után minden állampolgárt kiértesít az abban az évben, és az addig az évig gyűjtött pontjairól, valamint a jelenlegi trendek lineáris meghosszabbításával jelenértéken számított várható munka-pillér nyugdíjról az illető 65 éves korában (tehát egyénenként változó munkában töltött idővel számolva) az arra az évre kiszámított tényleges pontértékkel számolva. A pont-érték meghatározása minden év költségvetési törvényében meghatározott GDP 8%-a elosztva az előző év december 31-i állapot szerinti összes ellátott összes pontjainak számával.

Gyerek-pillér: adott évben az előző év december 31-i összes ellátott munka-pillér pontja osztva az ellátottak számának kétszeresével. 

2023-ban az átlagos ellátott munka-pillér pontja: 3620 (36,2 év átlagos munkában töltött idő KSH), 

összes munka-pillér pont 8 925 120 860 (2 465 503 nyugdíjas KSH)

2023-ban az átlagos ellátott egy dolgozó gyermek után plusz 1810 pontot kap

összes gyerek-pillér pont: ezt az értéket a legnehezebb modellezni. 4 757 000 munkavállaló elvileg maximum 8 610 170 000 gyermek-pontot tud szétosztani, amelyből maximum 8 032 608 774 jutna a szülőknek/nevelőknek (1,8 befejezett termékenységi mutató), ám ezt az értéket csökkentik a külföldön dolgozó gyermekek. A fennmaradó 577 561 226 pont pedig egy előre ismeretlen arányban kerül kiosztásra. A továbbiakban a 8 610 170 000 ponttal számolok, mert ennél több biztosan nem lesz.

2023 összes pontja: 17 535 290 860

egy pont értéke: 359,- (6 300 000 000 000,- GDP 8% Költségvetés)

átlagos két gyermekkel rendelkező nyugdíjas havi nyugdíja: 216 762,-

Konkrét példák:

70 éves, két járulékfizető gyermekkel rendelkező nyugdíjas 30 év átlagos fizetés után: 198 048,- 

70 éves, két járulékfizető gyermekkel rendelkező nyugdíjas 40 év az átlag háromszorosát kitevő fizetés után:  467 298,-

70 éves, 5 járulékfizető gyermekkel rendelkező nyugdíjas 40 év átlagos fizetés után: 390 412,-

70 éves, gyermektelen nyugdíjas 20 év átlagos fizetés után: 59 833,-